Felemelsz, aztán a földhöz vágsz, sohasem vagyok biztos az érzéseidben. Én őszintén megnyíltam előtted, de nem tudom miért! Magadhoz engedtél, de hiába: néha a szemeid oly üresek, hogy belül megfagyok tőle.. és sohasem mondod ki igazán, ami a fejedben jár. Olyan érzés ez, mintha törött üvegen járnék: tudni akarok mindent, de nincs elég bátorságom megkérdezni ...

A boldogságot akkor értjük meg, amikor szomorúak vagyunk; zaj kell ahhoz, hogy igazán értékelni tudjuk a csendet; hiányt kell szenvednünk ahhoz, hogy megbecsüljük azt, amink van.. az élet túl ironikus ahhoz, hogy teljesen megértsük.

Lányból vagyok, így hajlamos vagyok eltúlozni dolgokat, vagy éppen alábecsülni őket. Szinte mindent túlreagálok, a bolhából is elefántot csinálok.. hisztizek a semmiért, álomvilágban élek. De amikor azt mondom: szeretlek, az sosem hazugság.

Nem szeretnék mást, csak sétálni veled a csendben és közben tudni, hogy igen, most már minden rendben. 

Aki azt mondja, hogy a napsütés hoz boldogságot, még sosem csókolózott esőben

A szeretet törékeny és nem mindig vagyunk a legjobb őrzője, csak elevickélünk benne és kihozzuk belőle a legjobbat, remélvén, hogy a törékeny dolog túléli az összes akadály ellenére _

Már túl késő volt, hiszen mikor a hangjára gondoltam, vagy az igéző szemeire, egyszerűen semmi mást nem akartam jobban, mint vele lenni ! 

Soha nem leszel az enyém, és ezért mindig az enyém leszel. Te voltál a remény magányos napjaimban, a kín a kétség óráiban és a hittel teli pillanataimban. Mert tudtam, hogy egyszer eljön a Másik Felem. (...) Csak azért léteztem tovább, mert biztos voltam a létezésedben.

Nem tudtam biztosan, hogy melyikünk az önzőbb: ő, hogy olyasmit akar, amit senki nem ígérhet meg, vagy én, amiért nem ígérek meg neki semmi olyasmit, amit fájdalmasan lehetetlen megvalósítani.

Annak érdekében, hogy szabadon élj, néha fel kell lázadni a világ ellen.

Amikor fiatal vagy, néha úgy érzed, semmi sem bánthat, mintha sebezhetetlen lennél. Az egész élet előtted áll, és nagy terveid vannak. Nagy tervek, hogy megtaláld a tökéletes párt, aki kiegészít téged, de ahogy öregszel, rájössz, hogy ez nem is annyira könnyű, és csak az életed végén jössz rá, hogy azok a tervek csak egyszerű tervek voltak. A végén, amikor visszafelé tekintesz, ahelyett, hogy előre figyelnél, hinni akarsz benne, hogy megtetted a legtöbbet, amit csak tudtál életed során.

Vagyunk, akik vagyunk. Mind hazudunk. Mindannyian tolvajok és függők vagyunk. Mindaddig boldogok vagyunk, amíg nem bántjuk magunkat vagy másokat. (...) Mindannyiunkban van harag, és amikor szembeállítanak a hibáinkkal, akkor felidézzük a múltat. Felidézzük a régi önmagunkat. Legalábbis megpróbáljuk. Arrogánsak és kéjsóvárak vagyunk és tele vagyunk hibákkal. De végül a hibáink utolérnek minket.

A bánat, mint egy nagy óceán. Mély, sötét és nagyobb mindannyiunknál. A fájdalom pedig, mint egy tolvaj az éjszakában... csendes, kitartó, igazságtalan... egyre fogy a hittől, az időtől és a szeretettől.

Vannak dalok, amiktől táncra perdülünk. Dalok, amiktől énekelni kezdünk. De azok a legjobb dalok, amik felidézik benned, amit akkor éreztél, amikor először hallottad őket. És ezzel megint összetöri a szívedet.

Azt mondják, bármi az igazság, mindenki azt látja, amit akar. Egyesek talán lépnek egyet hátra, és rájönnek, hogy végig ugyanazt a képet nézték. Egyesek meglátják, ahogy a hazugságaik megfojtják őket. Egyesek pedig meglátják, ami végig ott volt. És vannak, akik olyan messzire szaladnak, amennyire csak tudnak, hogy ne kelljen szembenézniük önmagukkal.

A múltunk mindig velünk marad, és csak arra vár, hogy megkavarja a jelenünket.

Csak ő az egyetlen akire bármikor számíthatok. Hívhatom éjjel, nappal... nevetve, sírva... boldogan, szomorúan... kedvesen, mérgesen. Ő mindig meghallgat. Ha már mindenki ott hagyott ő akkor is oda nyújtja a kezét. Semmi sem tökéletes ezen a földön, mégis... nekem Ő az.

A való életben nem mindig alakulnak jól a dolgok, de ez így működik. Ami a legfontosabb: azt kapod, amit te is adsz. Mi a rosszabb? Nem elérni mindazt, amire mindig is vágytál, vagy csak elérni, de kitalálni, hogy nem elég? Életed hátralévő része itt dől el, az álmokkal, amiket üldözöl, a döntésekkel, amelyeket hozol és a személy, aki lenni szeretnél... Életed hátralévő része hosszú idő. És életed hátralévő része épp most kezdődik.

Az legyél ami lenni akarsz! Nincsen korlátozva az idő, bármit bármikor elkezdhetsz. Változhatsz vagy maradhatsz a régi. Nincsenek szabályok erre. Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid, remélem, te tele leszel jóval.. remélem, látsz majd olyanokat amin ledöbbensz..remélem érzel olyat,amit addig még sosem éreztél..remélem, találkozol emberekkel, akik másként látják a világot. Remélem, olyan életed lesz amire majd büszke lehetsz! De ha mégsem, remélem lesz erőd...hogy újra elkezd. 

Mindannyian tettünk olyasvalamit az életben, amit szégyellünk. Van, amelyikünk a rossz férfiba szeretett bele, van, aki elengedte az igazi nőt, vannak, akik szégyent hoztak a szüleikre, és akik cserbenhagyták a gyermeküket. Igen, mindannyian követünk el hibákat, amik lealacsonyítanak minket és szeretteinket. De van megváltás, és minden jóvátehető, ha tanulunk a hibáinkból és fejlődünk.

Mert ő megtalált, mikor már senki más nem keresett. 

Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem, hogy te is akartad volna. De mikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, minden különbségünk ellenére, és ezzel valami ritka gyönyörű jött létre. Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetemben, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem

Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt, aki majd megadja azt, ami hiányzik az életünkből. Valakit, aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot, és néha, ha nagyon keressük, megtaláljuk azt, aki képes mindhármat nyújtani. Igen, mindannyian keresünk valakit, és ha nem találjuk, csak remélhetjük, hogy ő talál meg minket...

Az ajka arra a féloldalas,huncut mosolyra húzódott,amit úgy imádtam,hogy kis híján elállt tőle a lélegzetem.

Nem első látásra szerettem bele, mint utólag mondani szokták. Nem, ebben nem hiszek. Az ember egy ideig megjátssza, hogy zavarban van, hogy szerelmes, hogy varázslat rabja lett, mígnem észrevétlenül belesodródik, és nem tud többé már szabadulni a szerepétől, sőt nem is akar, mert igazán szerelmes lett.

kifújta a levegőt, és felnevetett, azzal a nevetéssel, ahogy az emberek nevetnek, ha valami egyáltalán nem vicces, de azt kívánják bárcsak az volna.

A fájdalom néha olyannyira életed részévé válik, hogy azt hiszed örökké tart. (...) Aztán egy nap érzel valami mást, valami rosszat, csak mert az szokatlan, és abban a pillanatban rájössz, hogy boldog vagy.

Néha a boldogsághoz nem pénz, siker vagy hatalom kell. Néha a boldogsághoz elegendők a jó barátok, a család, és az egyszerű élet méltósága.

Minden dalnak van egy vége, egy utolsó hangjegye, minden dal véget ér. Butaság lenne emiatt nem élvezni egy dalt. Egyszer minden dal véget ér, de ettől még élvezheted a zenét.

Mindannyiunknak szüksége van egy kis segítségre; valakire, aki segít nekünk meghallani az élet zenéjét, hogy emlékeztessen, nem mindig ilyen rossz minden. Valaki van ott, és az a valaki meg fog találni téged. ( Tuti Gimi ) 

Meg van írva, hogy az élet nehézségeit és fájdalmát csupán egyetlen szó enyhíti. Ez a szeretet. Én hiszek benne. Ez nem jelenti azt, hogy nem volt nehéz, hogy soha nem lesz az. Csak azt, hogy melletted megtaláltam a békét és a bátorságot. Bátorrá tettél és szeretni foglak, míg világ a világ. Erre megesküszöm.

Az emberek néha azokat a dolgokat írják le, amiket nem tudnak elmondani.

Zárj a szívedbe és menj világgá, de ne felejts el visszajönni.

Tiéd a szívem, mást nem tudok adni, és ha ez nem elég, akkor én sem vagyok elég neked.

A boldogság sok formában jön - jó barátok társaságában, az érzésben, amikor valaki más álmát valóra váltod, vagy a megújult remény ígéretében. Nem baj, ha hagyod, hogy boldognak lássanak, különben soha nem tudnád meg, hogyan múlik az, ami boldogság lehet.

Hibák, mind elkövetjük őket.
Általában úgy kezdődik, hogy csupán jót akarunk
Például titkolózunk, hogy megóvjunk valakit,
Vagy kis távolságot tartunk attól a személytől, akivé váltunk.
Néha nem is tudjuk mekkorát hibáztunk, csak mikor már késő,
Vagy időben észrevesszük, hogy jóvá tudjuk tenni.
De minden hiba okkal történik,
Ezáltal megtanulod a leckét, amit máshogy sosem tanultál volna meg...
Remélhetőleg, többet nem követed el ugyanazt még egyszer

Nem erdekel mit mondanak masok, ez vagyok En. Senki kedveert nem valtozom ! 

Nincs is annal szebb, mint amikor egy regi barat, ujra kezetnyujt. 

nekem is vannak rossz napjaim, nekem is vannak problémáim, mint mindenki másnak...

ha úgy vitatkoztok, mint a házaspárok.., úgy beszélgettek, mint a legjobb barátok.., úgy flörtöltök, mint az első szerelemnél.. és úgy véditek egymást, mint a testvérek.. akkor egyszerűen egymásnak vagytok teremtve.

Ne menekülj a múltad elől. Mielőtt elrontanád a jövődet, tanulj meg élni a múltaddal.